Élete

​

Fülöp Firenzében született egy jogász fiaként. Fiatal korától nagy hatással voltak rá a Domonkos-rendi hagyományok a firenzei domonkosokkal való kapcsolata révén. 16 évesen gyermektelen nagybátyjához került Monte Cassino közelébe, aki üzlete átvételére nevelte volna. De Fülöp ehelyett Rómába ment, ahol hamar a szegények és a betegek istápolásába kezdett.

1551-ben, már 36 évesen, pappá szenteltette magát, és megalapította a San Girolamo della Carità nevű közösséget. Ez a laikus közösség, amely imádságra és elmélkedésre találkozott, lett később az Oratórium Kongregációjának a magja. Amikor az oratórium több tagja pap lett, Fülöp megalapította a kongregációt, amelyet a pápa 1575. július 15-én engedélyezett. A kongregáció fogadalmak nélkül együtt élő világi papokból áll, akik az emberek között élve szolgálják őket. A már életében szentként tisztelt férfi 1595-ben hunyt el.

Hogy szentként való tiszteletét visszaszorítsa, Fülöp sokszor bolondként, bohócként viselkedett másokkal. Ezzel egyúttal próbára is tette őket. Egy ismert anekdota szerint egy állítólag csodatevő, vizionárius apácát kellett megvizsgálnia. Fülöp betoppant az apáca zárdájába és megkérte őt, hogy húzza le sáros cipőjét. A nő felháborodva utasította vissza a kérést, mire Fülöp megállapította, hogy az apáca nem lehet szent, "mert hiányzik belőle az alázat".

Szenttéavatás

Néri Szent Fülöp sírja

Néri Fülöpöt 1615. május 11-én avatták boldoggá és 1622. március 12-én - Loyolai Szent Ignáccal, Xavéri Szent Ferenccel, Avilai Szent Terézzel és Sevillai Szent Izidorral együtt - szentté.

Személyisége

​

Néri Fülöpöt humora és bolondos egyénisége már életében népszerűvé tették. Számos anekdota emlékezik meg vidám személyiségéről, de különleges vallásos élményeiről is.

Legismertebb ilyen élménye 1544-ben történt, mikor is extázisban egy tűzgolyót látott, amely behatolt a száján keresztül a testébe. Tanítványai halálakor abnormálisan megnagyobbodott szívét valamint két törött bordáját erre az élményre vezették vissza.