Renovabis pályázat

Kirándulás Sárospatakra és Sátoraljaújhelyre a Renovabis pályázat keretében

Zemplénben jártunk
A sikeres Renovabis pályázat eredményeképpen október 5-én és 6-án Sárospatak és Sátoraljaújhely nevezetességeivel ismerkedhettek meg diákjaink. A két napos kirándulásba igyekeztünk a tervezéskor minél több programot betenni, mondván, ha már egyszer olyan messzire lemegyünk, akkor legyen részünk minél több élményben!!
Az első nap Sárospatakon a Bazilikát látogattuk meg. Nagyon felemelő érzés volt, mikor Eiben Tamás atya a mi fülöpi ministránsainkkal együtt a "Hozzád sóhajt a lélek, Urunk." kezdetű énekkel bevonult a templomba, majd szentmisét tartott számunkra. Mind a felnőttek, mind a diákok átélték a hely varázsát! Mindnyájan kicsit megilletődve vettünk részt a szentmisén. Meghitt pillanatok voltak!!
Ezek után átsétáltunk a Szent Erzsébet Házba, ahol az egyházi gyűjtemény érdekes és értékes darabjait tekinthettük meg. Kértük a diákokat, hogy nagyon figyeljenek az idegenvezetőre, alaposan nézzenek szét itt is és a többi helyszínen is, mert a látottak, hallottak alapján vetélkedőt szervezünk a szálláson. A következő tervezett programunk a Pataki Kerámia Üzem meglátogatása volt. Itt végig követhettük a kerámiagyártás folyamatát: az agyag formázását, a leendő kerámiák kiégetését és kézzel való festését is. Meglepetésünkre minden résztvevő egy kis pataki kerámia tálat kapott ajándékba! Nagyon örültünk neki! Egy kis "hazai" ebéd után Sátoraljaújhelyen meglátogattuk a csodatévő rabbi sírját. Az idegenvezető előadása után Sátoraljaújhely keletkezéséről, a zsidó vallásról és a még gyermek Kossuth Lajos betegségéről is többet tudhattunk meg. A délután hátralévő részében felkerestük a Szár-hegyen kialakított Magyar Kálváriát, melynek stációi a trianoni békeszerződés során elszakított 38 város nevét és címerét jelenítik meg. A hegy tetején a Szentkoronát formázó Szent István-kápolna és a 100. Országzászló áll. Igaz, mi csak a zászlótartó rudat láttuk, a zászló nem volt ott! A kirándulás egyik meghatározó élménye a Szent István-kápolnához kötődik számomra. Kértem a 46 diákot, hogy együtt olvassuk el, mi van az emlékműre írva. Az utolsó sor, melyet elolvastunk, így hangzott: "Isten, áldd meg a magyart!"...és a gyermekek spontán módon folytatták nemzeti himnuszunkat tovább, elszavalták a Himnusz összes versszakát együtt! Ott, a lemenő nap fényében a Szár hegy tetején, a Szent István -kápolna előtt, a környező számtalan hegy ölelésében nemzeti imánkat hallani a mi diákjaink által - megrendítően szép élmény volt!
Este, a finom vacsora (csontleves és gyros-tál) elfogyasztása után a társaság már olyan fáradtnak tűnt, hogy elhalasztottuk a vetélkedőt másnapra, a reggeli utánra. A fáradtság csak látszólagos volt, mert legalább éjfélig mindenkinek sikerült ébren maradnia! Megismerték a gyerekek a Múzemkert Panzió szép szobáit, egymással is jókat beszélgettek és játszottak. Reggel a finom reggeli (tea és virsli) elfogyasztása után került sor a beígért vetélkedőre. A látottak-hallottak alapján 21 kérdésre kellett írásban felelnie a hat csapatnak. Annak érdekében, hogy előkészítsük az aznap meglátogatandó nevezetességek (Nagykönyvtár, sárospataki vár) tudnivalóit, olyan versenyt szerveztünk, mely a televízióban a "Szeretlek, Magyarország" c. műsorban a szóbeszéd nevet viseli. Mindkét nevezetességről felolvastunk egy-egy ismeretterjesztő szöveget. A hallottakat kellett egy diáknak a lehető legpontosabban továbbadni annak a csapattársnak, aki nem hallotta a felolvasottakat. Az a csapat kapott legtöbb pontot, amely csapat tagja a pedagógusok által a szövegből kiválasztott 10 szó közül a legtöbbet eltalált. Ilyen előkészítés után olyan ismerősnek hatott mindaz - remélem, a diákok számára is -, amit délután az idegenvezetők a könyvtárról és a várról elmondtak!
A vetélkedő után került sor a Zempléni Kalandparkban a bobozásra. Azok a gyerekek, akik már korábban boboztak valamikor -ők voltak sokkal kevesebben -, és azok is, akik életükben most először ültek bobon, egyetértettek abban, hogy jó lenne még néhányszor lecsúszni!!! Erre nem adtunk lehetőséget számukra, de kínáltunk egy nagyon izgalmas és szép programot: a Megyer-hegyi Tengerszem meglátogatását. Természetesen a nehezebb úton indultunk a hegyre! Ha már egyszer sík vidékről jöttünk, akkor használjuk ki minden lehetőséget, hogy a diákjaink saját tapasztalattal rendelkezzenek a hegymászásról! A csodálatos látvány és élmény mellett rossz is történt velünk: egyik fiú olyan szerencsétlenül esett el, hogy össze kellett varrni a térdét. A mentők segítségét hívtuk. Mind a diákok, mind pedig a pedagógusok kiválóan kezelték a helyzetet. Este már velünk együtt utazott haza Fülöpre a sérült gyermek is. Amíg a délutánt Krisztián és Emese néni az ügyeleten töltötte, addig mi a többiekkel meglátogattuk a sárospataki Rákóczi-várat és a Nagykönyvtárt. Este 8 órakor fáradtan, de élményekkel gazdagon tértünk haza Fülöpre.
A két napos zempléni kirándulás, a két nap folyamatos együttlét elősegítette a diák-diák, a tanár-diák viszony harmóniájának javulását, a közösségfejlődést, az egyéni- és közösségi élményekben való gazdagodást, a gyermekek lelki fejlődését. Az egy napos ott alvással célunk volt, hogy a diákok kedvet kapjanak a táborozáshoz, legyen igényük ilyen jellegű elfoglaltságra. A roma- és hátrányos helyzetű tanulók integrációját a program nagymértékben elősegítette. Olyan helyekre juthattak el, ahová családjukkal nagy valószínűség szerint nem. Az egész két nap nagy harmóniában telt el. Diákjainkkal nem fordult elő magatartási, viselkedési probléma. Igazán örömet szereztek vele számunkra!!

Popovics Ferencné

Kerékpártúra a gúti erdőben a Renovabis pályázat keretében

A fülöpi és a nyíracsádi diákok együtt vágtak neki a több kilométeres kerékpárútnak, de előbb a fülöpieknek el kellett jutni valahogy Nyíracsádra! Hutóczki Péter polgármester úr segítségével a diákokat és a kerékpárokat is átszállították a szomszéd településre, így már nem volt semmi akadálya annak, hogy Eiben Tamás atya, Mitala Mónika, Popovics Márton és Popovics Ferencné vezetésével eljussanak a gyerekek a célig: a Zsuzsi vonat kiállított kis mozdonyáig, majd az árpád kori romtemplomig. A mintegy harminc kerékpáros fegyelmezetten, a közlekedési szabályok betartásával biciklizett. A kis mozdonynál Popovics Márton elmondott minden tudnivalót, érdekességet a Zsuzsi történetéről. A volt állomás épületének megtekintése után kerekeztünk el a romtemplomig. Ott szintén ismertettük a diákokkal a templomrom valós történetét, valamint a hozzáfűződő legendákat is. Kellemesen elfáradva érkeztünk a római katolikus parókiára, ahol Eiben Tamás atya üdítővel kínálta a túra résztvevőit, valamint jó étvággyal - "egy pillanat alatt" elfogyasztották a diákok a pályázati forrásból fizetett 14 pizzát. Természetesen, mi felnőttek kíváncsiak voltunk, hogy a túrázók mit jegyeztek meg az elmondott történetekből. Elégedettséggel töltött el bennünket, hogy összességében el tudták mondani, hogy milyen ismeretekkel gazdagodtak ezen a napon. Végezetül egymás kezét megfogva mondtunk köszönetet a jó Istennek, amiért lehetővé tette ezt a kirándulást, és azért is, hogy mindenféle baj nélkül sikerült teljesítenünk a túrát. Egy fagyizás után ugyanolyan módon jutottunk haza, ahogy Nyíracsádra érkeztünk. Köszönet érte a polgármester úrnak.

Kerékpártúra Penészlekre

A Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola diákjai Darabont Sándor hitoktató és Popovics Ferencné pedagógus vezetésével kerékpártúrát tettek Penészlekre, meglátogatták Magyarország legnagyobb belterű görög katolikus templomát.
A felnőttek és a gyermekek nagy meglepetésére harangszóval fogadták őket, ugyanúgy, mint a zarándokokat szokás. Aranyics Arnold atya olyan lelkesen beszélt a templom múltjáról, a görög katolikus templom jellemzőiről, hogy diákjaink tátott szájjal hallgatták őt, majd felbátorodva sok-sok kérdést is merészeltek feltenni. Megtudtuk, hogy régen nemcsak a padok voltak tele emberekkel a misén, hanem sokaknak hely sem jutott. Megvolt a rendje, hogy kik hol állhattak, illetve ülhettek. Elsőáldozáskor olyan hosszú volt az ünnepeltek sora, hogy a templom elejétől a végéig ért.
Arnold atya előző vasárnap kihirdette a templomban, hogy mi odalátogatunk. A hívek és az atya kedves felesége üdítőkkel, ásványvízzel és többféle édes- és sós süteménnyel kedveskedtek nekünk. Hazafelé menet betértünk a bánházasi kápolnába, ahol Hutóczki Balázs felelevenítette a kápolna történetét. Megnéztük az oltár jobb oldalán a bevésett felírást, mely régi időkről tanúskodik. Mielőtt tovább indultunk volna, egy közös imával hálát adtunk az úrnak, hogy az úton megsegített bennünket.
A diákjaink nagyon jól érezték magukat a kerékpártúrán, többen is megkérdezték: "Mikor megyünk legközelebb?" A sikeres Renovabis pályázat eredményeképpen a megfáradt tanulóknak friss, meleg pizzát tudtunk biztosítani, mikor ismét Fülöpre érkeztek. Köszönjük Aranyics Arnold atyának és kedves feleségének a szívélyes fogadtatást!